A Westport English School csapata

Michael Lyons

Michael Lyons

Alapító/Ügyvezető igazgató

 

Kimberly Stakes

Kimberly Stakes

Tanulmányi igazgató

Lakatos Dávid

Lakatos Dávid

Marketing vezető

 

Takács Dániel

Takács Dániel

Online marketing

Valach Gabi

Valach Gabi

Oktatásszervező

 

Angoltanáraink gyerekeknek

Kimberly - anyanyelvi angol tanár gyerekeknek

Kimberly

Daniel - anyanyelvű angoltanár gyerekeknek Budapesten

Daniel

Aliyu angol anyanyelvű tanár gyerekeknek

Aliyu

Kate angol anyanyelvű tanár gyerekeknek

Kate

Eva - angoltanár gyerekeknek Budapesten

Eva

A Westport English School megalakulásának története

Michael Lyons, a nyelviskola alapítójának gondolatai következnek:

Már minden megvolt a tervezett, gyerekeknek szóló angol nyelviskolához: az Angol Intézeten keresztül a kiváló tanárok, ugyanott az elmúlt évek során összegyűlt angol nyelvoktatási tapasztalatok és kialakult folyamatok, a fiatal tanulók igényeinek megfelelő koncepció.

Egy fontos dolog azonban hiányzott még: az iskola neve.

Elindult az ötletelés, jött a szokásos „English”, „happy”, „speak”, „kids” és mindenféle más, gyerekekhez kapcsolódó gyakori szófordulat, illetve közhely. Sokat tanakodtunk, ám egyik javaslat sem aratott átütő sikert. Hagytuk egy darabig, aztán újra visszatértünk rá, de még mindig nem jött semmi értékelhető ötlet a kifejezetten gyerekeket megcélzó  nyelviskola elnevezéséhez.

Aztán egyszer csak beugrott Westport, édesapám szülőfaluja Írországban. Gyönyörű kis hely Írország nyugati partján, Mayo megyében, közvetlenül a tenger mellett. Azonnal éreztem, hogy ez lesz az!

Westport - az angol nyelviskola gyerekeknek Budapesten névadó falva -

(kép forrása: Liam Lyons, édesapám unokatestvére)

Miért éppen Westport, és mit is jelent ez a név a nyelviskola esetében?

Ahhoz, hogy ezt meg lehessen válaszolni, vissza kell egy kicsit az időben menni. A dédszüleim mezőgazdasági napszámosok voltak Írországban és elég szegények, ezért nagy dolognak számított, amikor Westportba – ami akkor még csak pici falu volt – beköltözhettek.

A nagyapám csak az általános iskolát végezte el, a lehetőségek akkoriban nagyrészt ebben merültek ki, azonban mindig is szorgalmas és kíváncsi ember volt. Sokat olvasott, rendszeresen hallgatta a BBC híreit a rádióban, érdeklődött a világ eseményei iránt.

Ő maga is előrelépett egyet a szüleihez képest, ugyanis sikeres utazó kereskedő lett. Bölcs, tájékozott embernek tartották a faluban, ezért ha valakinek kérdése vagy problémája volt, gyakran kérték ki a véleményét.

Meglehetősen szegény idők voltak, így egyértelmű volt, hogy a biztos és megbecsült megélhetéshez vezető út csak a tanuláson keresztül vezethetett. Ezért a nagyapám a leginkább azt szerette volna, ha az édesapám mérnöknek tanul, ezt hasznos, alkotói szakmának tartotta, azonban az édesapámnak nem volt affinitása a mérnöki pályához, ezért hosszas, kitartó munka és tanulás eredményeként végül „csak” orvos lett belőle.

Nem egyedül tette meg ezt a lépést a családjában, ugyanis a nagyapám generációjában mindösszesen két orvos volt a családban, míg az édesapám generációjában unokatestvérekkel együtt már kilencen voltak!

Az édesapám generációjáig a fő hangsúly egyértelműen a biztos egzisztencia megszerzése volt, illetve a társadalmi megbecsültség. Az ő kemény munkájuk megteremtette a következő nemzedék számára a luxust, hogy nekünk – az öcsémnek, az unokatestvéreimnek és nekem is – a pályaválasztásnál ezen túl is gondolkodhassunk.

Mi voltunk az első generáció, aki nagyobb tét nélkül feltehette a kérdést: mivel foglalkoznék szívesen? Mi tesz boldoggá? Mi foglalkoztat? Mi az, amit szenvedéllyel és örömmel tudok csinálni?

Azóta persze Westport is szépen fejlődött. Édesapám gyerekkorában is gyönyörű hely volt, de nagy szegénység volt még. Aztán a 90-es években erőteljes gazdasági fellendülés vette kezdetét az akkoriban „kelta tigrisnek” is nevezett Írországban.

Westportban szállodák és golfpályák épültek, komoly beruházások indultak, a városka vonzó, felkapott turisztikai célpont lett.

Háromszor is elnyerte az „Irish Tidy Towns Competition” díjat, 2012-ben pedig Írország legélhetőbb városának választották. Mindaz, ami Westportban zajlott, az egész ország fejlődését tükrözte: Európa korábban egyik legszegényebb országából sikertörténet lett.

Hasonló folyamatok mentek végbe máshol is. Megdöbbentő, amikor összehasonlítjuk a mostani generáció lehetőségeit az előzővel és az azt megelőzővel. A példa kedvéért gondoljon most bele, hogy Ön hány évesen repült először? Mi a helyzet e tekintetben a szüleivel? És a gyerekei? Tegye fel ezt a kérdést pár embernek a környezetében, biztosan érdekes válaszokat fog kapni.

Nemcsak Magyarországon vagy a régióban jellemzőek ezek a generációk közötti különbségek, hanem Amerikára, illetve Nyugat-Európára ugyanúgy érvényesek.

Volt idő, amikor édesapám finoman ugyan, de biztatott arra, hogy én is orvosnak tanuljak. Én végül nem ezt a pályát választottam, mert sokkal inkább humán beállítottságú vagyok. Sok évvel később mondta is, milyen jól tettem, hogy a saját utamat követtem.

Az én gyerekeimnél nem látszik még egyértelműen, hogy melyikükből pontosan mi lesz, ki milyen utat fog választani, de egyiküknél sem tudom azt mondani, hogy azonos vagy akárcsak hasonló lenne az érdeklődése az enyémmel.

Tehát mit jelent tehát számomra Westport?

Egyrészt szimbolizálja a felemelkedés lehetőségét a kitartó tanulás és munka árán.

Másrészt azt, hogy a gyerekeinkre ne a saját elképzeléseinket erőltessük, hanem lehetőségeinkhez mérten megadjuk számukra a boldoguláshoz szükséges feltételeket – szeretet, biztonság, továbbtanulás lehetősége, használható nyelvtudás stb. –  és hagyjuk, hogy a saját, egyedi útjukat találják meg az örömhöz és a kiteljesedéshez.

 

Michael Lyons – A Westport English School és az Angol Intézet nyelviskolák alapítója.